Higany

A higanyvegyületek többségének használata jelenleg tiltott, ill. korlátozott az EU-ban. A higany legjelentősebb felhasználói Európában és hazánkban is jelenleg a klór-alkáli üzemek. A környezetbe leginkább széntüzelésből, kohászatból és kommunális-, veszélyes- és kórházihulladék-égetésből, valamint fogászatokból kerülhet higany, de az energiatakarékos izzók higanytartalma is kockázatokat jelent.

Higanyt használtak az elektromos ipar, az ellenőrző eszközök, az otthoni és ipari, valamint a laboratóriumi és orvosi eszközök gyártásakor. A mezőgazdaságban alkil-, alkoxialkil-, aril-higany és szervetlen gombaölő szerekként csávázó-, gombaölő szerekbe keverték, amit a gyepeken, a gyümölcsösökben és a szántóföldi növénytermesztésben használtak fel. Bár az alkil- és aril-higany gombaölő szereket már csak korlátozottan lehet, vagy tilos forgalmazni, számos fejlődő országban még napjainkban is használják őket.

A higany vegyületeit régebben fertőtlenítő, baktériumölő, gombaölő, vizelethajtó és/vagy katarzist, eufóriát kiváltó tulajdonságuk miatt bőrbetegségek (pl. ekcéma, ótvar) kezelésére, szifilisz ellen, pikkelysömörre [4-7], valamint hashajtóként [8] is használták. Az ilyen célú felhasználással a legtöbb fejlett országban ma már felhagytak, és helyettük a rendelkezésre álló hatékony és kevésbé toxikus megoldásokat választják.

Mindennapi életünk során számos módon érintkezhetünk higanyvegyületekkel. A szervezetünkbe higannyal szennyezett élelmiszerekkel juthatnak be, ilyenek lehetnek a tejipari termékek, a húsok, a halak, a kagylók, a rákfélék, a vízi emlősök és a vízimadarak húsai, mivel ezek a környezetbe kerülő higanyvegyületeket felhalmozzák a szervezetükben. Édesvízi, szennyezett vizekben élő halakban a mérhető koncentráció átlagosan 0,2 mg/kg, azonban csuka, menyhal és süllő esetében akár 1-5 mg/kg is lehet. A cseh „Arnika” nevű szervezet 2009-ben 0,52 mg/kg higanyt mért magyar csukában [9].

A higany forrása lehet a fogászatban használatos amalgámtömés, az elektronikai műszerekből kiszabaduló fémhigany, a higanytartalmú hagyományos izzók, az energiatakarékos fényforrások, festékek, ill. a higanytartalmú festékkel történő tetoválás. Jelenlétét az utóbbi években mind gyakrabban mutatják ki gyermekjátékokban [10]. Az eltört hőmérőkből kikerült kisebb mennyiségű higany a lakásokban párolog el, míg a vérnyomásmérőkből kijutó nagyobb mennyiségű higany a kórházakat szennyezheti.

Etil-higanyt tartalmaznak a thiomersal tartalmú védőoltások, ám ennek a higanyformának rövid (kevesebb, mint egy hét) a fél életideje az emberi szervezetben. Független tanulmányok igazolták, hogy vélhetően nincs összefüggés a gyermekkori fejlődési rendellenességek, idegrendszeri, viselkedési zavarok és a védőoltások etil-higany tartalma között [11].

A szervetlen higanyvegyületeket a mai napig széles körben használják fejlődő országokban a bőrvilágosító szappanokban és krémekben, mivel a higany kationja blokkolja a melanin pigment termelődését a bőrben [12-18]. 38-féle bőrvilágosító krém vizsgálata szerint a készítmények átlagosan 45% higanyt tartalmaztak [19]. Több közülük átlépte az amerikai Food and Drug Administration 1 mg/kg határértékét, két termék higanykoncentrációja pedig több mint 900 mg/kg volt.

A lakosság szervetlen higany kitettsége, az etnikai, vallási, mágikus és rituális gyakorlatokból, főleg a gyógyító célokra használt kínai gyógynövény-készítményekből eredő higanyterhelése kevésbé dokumentált terület. A kereskedelmileg előállított 12 fajta növényi „labda” (herbal ball) elemzése alapján a mérhető higanyszint 7,8-621,3 mg/labda volt. A felnőtt adag figyelembevételével ez akár 1,2 g higany (feltehetően higany-szulfid) terhelést is jelenthet naponta [20].